(büdösbanka: búbos banka – a szerk.)
Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy szép tarka madár. Annak a neve volt, de még ma is az: büdösbanka. Amint repdesett jobbra-balra, erre-arra, hát látott egy helyen egy gyönyörű, ügyes fészket. Megnézegette alaposan, s elkezdte kérdezni a többi madártól:
– Ez a fészek milyen madáré? Ki csinálta ezt? Milyen ügyesen meg van csinálva!
Azt mondta neki a többi madár:
– Ez a szarka fészke, ő csinálta ezt, a szarka.
Na, hát akkor a büdösbanka addig ment, amíg találkozott a szarkával, s megkérdezte tőle:
– Maga csinálta ezt a fészket?
Azt mondta rá a szarka:
– Én.
– Legyen szíves – azt mondja neki a büdösbanka -, segítsen nekem, csináljunk nekem is egy olyan ügyes fészket. Tanítson meg engem is, megfizetem jól.
A szarka hajlandó volt.
– No – azt mondja -, gyere, menjünk, gyűjtsünk anyagot.
Elmentek, s hordtak oda tövist, ágakat, szalmát, s ami kellett, mindenfélét. Mikor mindent összehordtak, akkor keresett egy alkalmas helyet a szarka, ahova a fészket rakja. Azt mondta a büdös bankának:
– Na, nézz ide!
Elvett egy ágat.
– Ezt tedd csak így is s csak úgy is.
Akkor azt mondta a büdösbanka:
– Tudom, tudom.
Akkor vett egy másik ágat.
– Na, csak így, csak úgy.
A banka megint azt mondta:
– Tudom, tudom.
A harmadik ágat is vette.
– Csak így, csak úgy.
– Tudom, tudom.
A harmadiknál, a negyediknél már kezdett feltűnni a szarkának: „Ni te, ez mindenre csak azt mondja, hogy tudom, tudom!”
Ötször, hatszor, hétszer, nyolcszor mind mondogatta a büdösbanka, s mikor meggyűlt a szarkában a méreg – még csak az alja volt meg a fészeknek, még csak ilyen alakú volt, mint nekem a tenyerem -, megharagudott a szarka, s azt mondja a büdösbankának:
– Na, ha tudod, akkor csináld magad!
Elrepült a szarka, s a büdösbanka ott maradt. Ma is, ha valaki valahol lát egy büdösbankafészket, csak ennyi (mutatja a tenyerét), még le is hengergőznek a tojások róla. Amikor kikölti a kicsi madarakat, így kell odafogózzanak a fészek fenekére (begörbített ujjakkal mutatja) nehogy lehengeredjenek, mert amelyik lehengeredik, az visszamászni többet nem tud.
A büdösbankának hát úgy maradt a fészke, ahogy hagyta a szarka, mikor megharagudott. Azóta is úgy él, éldegél, ahogy lehet.
(Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)