Volt egyszer egy királyság, ahol a Valentin-napot nagyon fontosnak tartották. Az egész királyságban ezen a napon a szeretet és a barátság ünnepeltetett. A király és a királynő példát mutattak, hiszen nagyon szerették egymást, és mindig ünnepelték a Valentin-napot.
Egy fiatal lány, Eszter, azonban szomorú volt, mert nem volt senkije, aki megajándékozhassa ezen a napon. A király és a királynő meghallották Eszter bánatát, és úgy döntöttek, hogy segítenek neki megtalálni a szerelmet.
A király és a királynő meghirdették, hogy a Valentin-napon minden fiatalembernek kell ajándékot adnia egy lány számára, akit szeret. Eszter nagyon boldog volt, hogy ilyen támogatásban részesült, és várta a napot, remélve, hogy valaki fogja szeretni és értékelni.
Azon a napon Eszter egy gyönyörű virágcsokorral a kezében sétált az utcán, remélve, hogy valaki megszólítja. A fiúk azonban mind kerülték, mert féltek, hogy rosszul sül el az ajándékozás vagy, hogy Eszter nem lesz elégedett a meglepetéssel. A lány ugyanis olyan gyönyörű volt, hogy a Napra lehetett nézni, de rá nem.
Ez pedig nagyon sok kérőt elijesztett. Nem tudtak, hogy Eszter nemcsak csodálatosan szép, hanem a legkedvesebb lány a királyságban. Ráadásul még okos is.
Ahogy sétált, az utcán találkozott egy fiatalemberrel, aki a kezében tartott egy ékszerdobozt. A fiú bátorságot vett, és átnyújtotta Eszternek az ajándékot, amit ő nagyon szépnek és értékesnek talált.
A fiú pedig meghívta őt egy esti vízparti sétára. Az est során a két fiatal nagyon jól érezte magát egymás társaságában, és egyre jobban megszerették egymást.
Azóta Eszter és a fiatalember boldogan élnek, és mindig megünneplik a Valentin-napot.
