Egyszer volt, hol nem volt, létezett egyszer egy óriási nagy Tányér birodalom. Rendkívül különleges hely volt ez, itt ugyanis a tányérokat nemcsak étkezésre használták.
Ebben a birodalomban kistányérok, nagy tányérok, színes tányérok, mintás tányérok, mélytányérok és lapostányérok díszítették az utcákat, a tereket, a parkokat és a házakat. A birodalom lakói cicák voltak, akiknek a legfontosabb feladatuk abban rejlett, hogy minden egyes tányérnak megtalálják a legmegfelelőbb helyet.
Egy nap különleges csomag érkezett a birodalom főtanácsosainak. A küldemény ugyanis csupa fehér volt. Ehhez nem voltak hozzászokva a cicák, mivel körülöttük minden színes volt. Még csak elképzelésük sem volt, hogy honnan érkezett ez a furcsaság. Óvatosan, ám nagy izgatottsággal bontották ki a dobozt, de ahogy megpillantották a benne lapuló tárgyat, hát nagyon csalódottak lettek.
– Hát ez meg mi? – kérdezték egyszerre egymástól. A csomagban egy hófehér tányér lapult. Forgatták le, föl, jobbra, balra, keresve rajta valami díszt, apró dekorációt, de nem leltek rajta semmit.
– Ennek a tányérnak itt nincs helye! – állapították meg egyetértve. Ezzel félre is tették és nem foglalkoztak vele többet. A hófehér tányér a szemetesben landolt. Ott szomorkodott, és nem értette, hogy miért bántak vele ilyen csúnyán.
Egy napsütéses délután arra sétált hat cica-testvér, és ahogy a kuka mellett elhaladtak, a napsugár éppen akkor cirógatta meg a hófehér tányért. Ettől nagyon felvidult és csillant egy óriásit, amit rögtön észre is vett a hat testvér.
-– Mi volt ez a villanó, szikrázó fény? – szaladtak gyorsan a kukához. Ahogy belepillantottak, meglátták a hófehéren csillogó tányért. A csodálkozástól még a szavuk is elállt, hiszen nem láttak még ilyet. Nem értették, miért került ilyen méltatlan helyre ez a gyönyörű tányér.
– Gondolkodjunk! Mit lehetne tenni, hogy ez a tányér is a birodalom része lehessen? Sokáig törték a fejüket, mire a legkisebb cica felkiáltott:
– Fessük rá magunkat!
– Remek ötlet! – lelkendeztek a testvérei.
Így került a tányérra egy narancssárga, egy piros, egy citromsárga, egy világoskék, egy lila és egy zöld színű cica! Nagyon elégedettek voltak a munkájukkal, és hazavitték az otthonukba. Ez a tányér lett a kedvencük.
A főtanácsosok minden évben egyszer egy közös ünnepi vacsorát rendeztek, amelyen mindenki részt vehetett és hozhatta a legkülönlegesebb tányérját. Ebből fogyasztották el az ünnepi finomságot. A hat testvér is örömmel ment az ünnepségre, és természetesen a kedvenc tányérjukat vitték magukkal.
A főtanácsosok mindig gondosan és alaposan végig nézték a birodalom lakóinak ékes, színes tányérjait. Ahogy a hat testvér tányérjához értek, szinte még a lélegzetük is elállt a csodálkozástól!
-– Ez gyönyörűséges, csodaszép! Ez a tányér a birodalom ékessége! – ámuldoztak.
A hat testvér egymásra nézett és csak mosolyogtak, titkukat nem árulták el senkinek. A tányér pedig nagyon hálás volt ezért. Hálája jeléül az ételt, amit belemertek, minden alkalommal még finomabbá varázsolta.
A te cicás tányérod is képes erre a varázslatra! Próbáld csak ki!
