Le is ut, fel is ut,Róka koma futva fut.Elől tűz, hátul víz,Reszket benne minden íz. Sűrű erdő, rengeteg,Még sem talál rejteket.Köröskörül kopó csahol,Lába nyomán vadász lohol. – Jaj, favágó apóka,Bajba vagyon a róka,Bujtasson el engem gyorsan,Meghálálom százszorosan. Jól van, jól van, te róka,A kunyhóm jó buvóka.Hanem aztán majd meglátom,Mit ér a szó, jó barátom. Dirr!
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy szegény asszony. Ennek a szegény asszonynak egy fia volt, de ennek is hol adott enni, hol nem. Adott volna szegény feje, de mikor volt mit, s mikor nem. Azt mondja egyszer a fiú az anyjának, hogy ő bizony nem sanyarog többet itthon,
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon innét, az Óperenciás-tengeren túl, ahol a kurta farkú malacka túr: volt egy szegény halászember. Ennek a szegény embernek nagyon sok gyermeke volt. Bizony, mikor volt kenyér az asztalfiában, mikor nem. Hiába kelt a szegény halász kakasszóval, hiába feküdt le késő éjjel, hiába hordozta a hálóját reggeltől estig folyóvízről
Kapun innen, küszöbön túl, éppen a Pici kutya kastélya mellett virágszemű Gyöngyöm Gyuszival találkoztam valamelyik reggel. – Hová mégy, bácsim? – kérdezi tőlem. – Kis hóba, nagy sárba, megyek a vásárba – okosítom föl. Bizony vesztemre tettem, mert Gyöngyöm Gyuszi mindjárt belém csimpeszkedett, mint hajnalicskavirág a kútágasba. – Bácsim, hozzál nekem valami szép ongorát abból
Mikor én iskolás gyerek voltam, de sok szép lepkét fogtam! Egyszer valami erdőkerülő vetődött a házunkhoz. Eldicsekedtem neki egy gyönyörű pillangóval. – Nem sokat ér ez, öcsém, míg meg nem szerzed hozzá a pillangókirályt is. Majd kőbálvánnyá meredtem, úgy elszomorodtam. – Milyen az a pillangókirály? Sose hallottam én ilyenről, könyvekben sincs lerajzolva. – Hja, öcsém,
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény özvegyember, s annak két szép leánykája. De aztán olyan szép volt mind a kettő, hogy királykisasszonyoknak is beillettek volna. Be bizony! Lakott az özvegyember szomszédságában egy özvegyasszony, s ez egyszer, mikor a nagyobbik leányka, akit Cerceruskának hívtak, az udvaron játszadozott, átalszólt a kerítésen: – Te leányka,
Once a Crab* man went out into the forest, built a fire under a tree and cooked sausages. He put down the sausage, went away, and in the meantime a fox came running, picked up the sausage and ran away with it. The fox goes up to eat the sausage, and at that moment a magpie drops down, and the fox grabs the sausage
There was once a poor widow and her cat. This cat was such a glutton that it stuck its nose into every pot and pan. The poor woman was fed up with the cat's mischief, and once, when the cat had emptied the milk-pan, she took the broom, beat him well, and said to him.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy róka. Róbert róka igazi ravaszdi szeretett volna lenni, azonban sosem figyelt oda, amikor az öreg rókák tanították, így szegénynek gyakran balul sültek el az ötletei. Ma egy ilyen esetet mesélek el neked. Egy szép napon Róbert róka sétálni indult az erdőbe. Nagyon megéhezett, és azon gondolkodott, hogy
You have probably heard that when you make a good wish with a goldfish, the fish will offer you three wishes. Yes, that's what happened to Casimir the duck. Interested in his story? I'll tell you. On a very beautiful, bright sunny morning, Casimir the duck went swimming with his brothers and sisters in a nearby lake. The sun was shining so brightly that day that it was bound to be very hot, so
Once upon a time, across the seven seas, across the seven countries, there was a poor man. This poor man had nothing in the world but a grey horse. Every day he went to the dry mill to grind, and lived from day to day. Well, for a year or two it went on as it went on, but once in a
A long time ago the wolf and the fox had a strong friendship and comradeship. They walked in woods and meadows together, never leaving each other. Well, if they walked together, once they fell into a hole together. They orgonised, they shouted, poor things, but not a soul came that way. Day after day, night after night passed. And then they died of hunger, for they could not
You cannot copy content of this page