Egyszer volt, hol nem volt, egy kisváros. Ebben a pici városkában minden évben megrendezték a farsangi mulatságot. Egy hatalmas jelmezbál volt ez, rengeteg fánkkal és mindenféle más finomsággal.
Az emberek már hetekkel korábban megkezdték a készülődést a jelmezbálra. Mindenki arról beszélt, hogy abban az évben milyen jelmezt fog felhúzni. Teljesen mindegy, hogy kisgyerekről vagy idős emberről beszélünk, a legfontosabb téma januárban és februárban mindig a farsangi bál volt.
Fontos kikötés volt ugyanis a bál résztvevői számára, hogy kizárólag saját készítésű jelmezben jelenhetnek meg. Emiatt a teljes kreativitásukra és kézügyességükre szükségük volt.
Így történt ez a legutóbbi farsang idején is. Volt a bálon hercegnő, tündér, király, boszorkány, hóember, kutya, cica, bohóc, szuperhős, rendőr, orvos, tűzoltó, de még béka jelmez is. Mindenki csodásan festett a jelmezében.
Azonban valakire furcsán néztek. Ő nem a hagyományos színes, vidám jelmezt öltötte fel magára, hanem egy szűk, szürke színű kezeslábas ruhát. Az arcát és a haját is szürkére festette. Tanakodtak is az emberek:
– Vajon ő minek öltözött?
– Miért így néz ki?
Néhányan még ki is nevették:
– Látom, más színre nem futotta! – mondták gúnyolódva.
Azonban még nem említettem, hogy ezen a bálon volt jelmezverseny is. Ott mindenki bemutatta, hogy milyen csodás jelmezt készített magának. Legutoljára a szürke emberre került a sor.
Felment a színpadra, és szemléltette, hogy ő mi valójában: egy élő, mozgó kőszobor.
Ekkor jöttek rá, hogy valójában ő a legkreatívabb! Hiába egyszínű, szürke, mégis az ő jelmeze a legcsodálatosabb, hiszen ez az ötlet eddig senkinek nem jutott az eszébe.
Nem is csoda, hogy azok, akik kinevették és gúnyolódtak, elszégyellték magukat. Viszont amint kihirdették, hogy a jelmezverseny első helyezettje a legkreatívabb, legkülönlegesebb jelmez, azaz a szürke ember lett, óriási vastapssal ünnepelték meg őt.
Az emberek mosolyogva, boldogan mulattak egész éjjel, és mindenki megtanulta, hogy a farsang az arról szól, hogy kifejezzük a kreativitásunkat és az egyéniségünket, bármilyen jelmezben is tündököljünk.
