Egyszer volt, hol nem volt, egy szépséges kert, amelyet Virágországnak hívtak. Virágországban a legszebb és legkülönlegesebb virágok élték mindennapjaikat.
A kertben pompázó színek és illatok köszöntötték a látogatókat, és ott termettek a világ legcsodálatosabb virágai, mint a szivárványrózsa és a tündérpitypang.
A kertben a jószívű tündérkirálynő, Violetta uralkodott. Azonban minden csoda árnyéka alatt ott lappang a gonosz.
A sötét erők megszállottan áhítoztak a kert hatalmas erejére, amit a virágok varázslata adott. A Pusztító néven ismert gonosz varázsló folyton tervet szőtt a virágok védelmének megtörésére.
Egy napsütéses délután, ahogy a virágok békében élvezték a napsugarakat, Violetta Tündérkirálynő és gyermeke, az aranyhajú tündérleány, Lili beszélgettek a kertben:
– Lili, édesem, te is érzed a friss illatot, amit ez a csodálatos kert áraszt? – kérdezte Violetta.
– Ó, anya, ez a legszebb hely a világon! Mindig olyan boldog vagyok itt! – válaszolta Lili, amint egy pillangót figyelt a virágok között.
Ekkor a kert egyik virágának, a beszélő napraforgója, Napúszó szólalt meg:
– Tündérkirálynő, szeretnélek figyelmeztetni, hogy Pusztító közeledik, és a virágok erejét akarja ellopni. Meg kell védenünk Virágországot!
Violetta és Lili összenéztek, majd a Tündérkirálynő határozottan így szólt:
– Köszönöm, Napúszó, a figyelmeztetést. Nem hagyjuk, hogy Pusztító ellopja virágaink erejét! Mindenkit értesíteni fogok, hogy készen álljanak a védekezésre.
A Tündérkirálynő és Lili gyorsan cselekedtek. Segítségül hívták az állatokat is, hogy együtt védjék meg a kertet. A madarak, pillangók, mókusok és még a katicabogarak is összefogtak a virágokkal, hogy megóvják otthonukat.
Amikor Pusztító megérkezett a sötét fellegekkel, egy hatalmas hadsereg kíséretében, a virágok és az állatok egyesült erővel szembeszálltak vele.
– Soha nem fogod megtörni Virágország védelmét, Pusztító! – kiáltotta Violetta, kezében egy ragyogó tündérpálcával.
– Ne becsüld le a hatalmamat, Tündérkirálynő! A virágok erejét akarom, és senki nem állíthat meg! – válaszolta Pusztító gonoszan.
Míg a tündérek és az állatok Pusztító hadseregével harcoltak, Lili és Napúszó egy titkos tervet eszeltek ki. A tündérleány rájött, hogy a gonosz varázsló erejét egy varázspálca adja. Ha ezt sikerül eltörniük, Pusztító legyőzhető.
– Napúszó, terelj el néhány pillangót és madarat, hogy elvonják Pusztító figyelmét! Közben én megpróbálom megszerezni a varázspálcáját! – mondta Lili.
– Rendben, Lili! Együtt legyőzzük a gonoszt! – felelte Napúszó, majd elrepült, hogy utasításait végrehajtsa.
Amikor Pusztító figyelme elterelődött, Lili a szél segítségével átrepült a varázsló felett, és sikerült megragadnia a varázspálcát. Pusztító dühödten kiáltott fel, amikor észrevette, hogy elveszítette a pálcáját.
– Lili, most! – kiáltotta Violetta, amikor meglátta, hogy leánya megszerezte a varázspálcát.
Lili összetörte a varázspálcát, és abban a pillanatban Pusztító gonosz hatalma eltűnt.
A hadsereg, amit Pusztító hozott, feloszlott, és a sötét fellegek elvonultak Virágország felett. A tündérek, a virágok és az állatok együtt ünnepeltek a győzelem örömére.
– Köszönöm nektek, hogy megvédtétek a kertet és a virágokat! – mondta Violetta, amikor a csata véget ért. – Most már ismét békében élhetünk Virágországban!
Azóta Virágország a békesség és harmónia szigete, ahol a virágok és állatok együtt élnek boldogan. A tündérek pedig soha nem feledték el azt a napot, amikor egyesült erővel megvédtek mindent, ami számukra értékes volt.
