Valahol a város szélén volt egy erdő. Hatalmas volt, tele fákkal, bokrokkal, virágokkal, állatokkal. Itt élt Mackó Mama a családjával, Róka koma, Nyuszi, Mókus, Fürge ürge, Vakond, Farkas koma, Bagoly és a fák doktora a Harkály. Tavasszal virágoztak a fák és nyíltak a virágok. Boldogan éltek itt az állatok. Míg egy nap szörnyű nagy lármára, dübörgésre figyeltek fel:
– Mi volt ez? – Kérdezték egyszerre.
Minden állat összeszaladt a nagy ijedtségtől:
– Róka koma! – szólt Medve Papa. – Menj és nézd meg, ki csinálhatta ezt a nagy lármát.
A róka el is ment és meglepődve látta, hogy az elefánt. Róka koma visszament az állatokhoz, így szólt hozzájuk:
– Azt javasolom, mivel mind együtt vagyunk, válasszunk új Erdő Urát, váltsuk le az elefántot.
Az állatok egyetértettek a rókával, majd így folytatta:
– Mindenkinek adok egy darab papírt, erre írjátok rá szavazataitokat.
Az állatok így is tettek, ahogy a róka mondta. Mindenki írt nevet a papírdarabra, kis idő múlva a róka így szólt:
– A szavazásnak vége, összeszedem a papírokat.
A róka összeszedte a szavazatokat és el kezdte számolni, majd így szólt:
– Kihirdetem a végeredményt, legtöbb szavazatot Mackó Papa kapta, kérem a győztest, jöjjön ide.
Mackó Papa így szólt:
– Köszönöm mindnyájatoknak, kedves állatbarátaim, hogy rám szavaztatok. Ígérem, méltó leszek az Erdő Ura kinevezéshez. Remélem büszkék lesztek rám.
– Éljen! Éljen! Éljen!- éljenezték az állatok.
Az elefánt távolról az egész ünneplést végighallgatta. Szégyenéven elhagyta az erdőt. Az erdei állatok többet nem is látták az elefántot. Mackó Papára nagyon büszkék voltak az állatok, rendesen ellátta feladatát, védte az állatokat, madarakat, apró erdei állatokat. Azóta béke és nyugalom vette körül az állatokat.
