A világ teremtésekor az állatok nagy barátságban voltak egymással, nem üldözte egyik a mást, mint most. Különösen nagy barátságban volt a kutya a nyúllal.
Történt egyszer, hogy több állat összegyűlt egy erdőben, ott nagy tüzet raktak, a tűz körül játszadoztak, mulatoztak. Egyik-másik pirítgatta a talpát a tűz melegénél.
A tűz mellé ült a kutya is, pirította a talpát, de egyszerre csak háta mögé lopódzott a nyúl, s a kutyát játsziságból a tűzbe lökte.
Megmérgelődik a kutya, hirtelen kiugrik a tűzből, látja, hogy a talpáról leperzselődött a szőr. Hiszen neki sem kellett egyéb, mérgében megkapta a nyúl farkát, s kettéharapta. Azóta oly kurta a nyúl farka, s azóta üldözi a kutya a nyulat, mindenütt, ahol látja – még ott is, ahol nem látja, csak a nyomát szagolja…
(Elek Benedek: Hungarian tale- and mythology Volume 3)
