Egyszer egy kis madár rászállott egy kóróra, s mondta neki:
– Ringass engem, kóró!
Mondta a kóró:
– Biz én nem ringatlak, eleget ringattalak már.
Megharagudott a madárka, repült a kecskéhez, s kérte:
– Kecske, rágd meg a kórót, mert nem akar ringatni engemet.
– Biz én nem rágom meg, mert eleget rágtam én már – felelt a kecske.
Repült a madár a farkashoz, s kérte:
– Farkas, edd meg a kecskét, mert nem akarja a kórót megrágni, kóró pedig nem akar engem ringatni.
– Bizony nem eszem én – felelt a farkas, ettem én már kecskét eleget.
Berepült a madár a faluba, s kérte a falut:
– Falu, lődd meg a farkast, mert nem akarja megenni a kecskét, kecske nem akarja megenni a kórót, kóró nem akar ringatni engem.
– Bizony nem lövöm én, lőttem én már farkast eleget.
Most a madárka elrepült a tűzhöz, s kérte a tüzet:
– Tűz, égesd meg a falut, mert nem akarja meglőni a farkast, farkas nem akarja megenni a kecskét, kecske nem akarja megrágni a kórót, s kóró nem akar ringatni engem.
– Biz én nem égetem, égettem én már eleget – mondotta a tűz.
Hej, istenem, mit csináljon a madárka, elrepült a vízhez szörnyű haragjában.
– Víz, oltsd el a tüzet, tűz nem akarja elégetni a falut, falu nem akarja meglőni a farkast, farkas nem akarja megenni a kecskét, kecske nem akarja megrágni a kórót, kóró nem akar ringatni engem.
Mondja a víz:
– Biz én nem oltom, oltottam én már eleget.
Repült a madárka az ökörhöz, s kérte:
– Ökör, idd meg a vizet, víz nem akarja eloltani a tüzet, tűz nem akarja elégetni a falut, falu nem akarja meglőni a farkast, farkas nem akarja megenni a kecskét, kecske nem akarja megrágni a kórót, kóró nem akar ringatni engem.
Az ökör feleli:
– Bizony nem iszom én, ittam én már eleget.
Istenem, istenem, hová, merre forduljon szegény kis madárka! Fordult a járomhoz, s kérte:
– Járom, törd fel az ökör nyakát, ökör nem akarja meginni a vizet, víz nem akarja eloltani a tüzet, tűz nem akarja elégetni a falut, falu nem akarja meglőni a farkast, farkas nem akarja megenni a kecskét, kecske nem akarja megrágni a kórót, kóró nem akar ringatni engem.
Mondta a járom:
– Bizony nem töröm én fel, feltörtem én már elégszer.
Hát, most már igazán merre menjen, hová forduljon a madárka? Ő bizony egyet gondolt, s elment a szúbogárhoz, s kérte szépen:
– Szú, edd meg a jármot, mert járom nem rontja fel az ökör nyakát, ökör nem issza meg a vizet, víz nem oltja el a tüzet, tűz nem égeti el a falut, falu nem lövi meg a farkast, farkas nem eszi meg a kecskét, kecske nem rágja meg a kórót, kóró nem ringat engem.
No, a szúbogár meghallgatta a kis madár kérését. Szú megette a jármot, járom feltörte az ökör nyakát, ökör megitta a vizet, víz eloltotta a tüzet, tűz elégette a falut, falu meglőtte a farkast, farkas megette a kecskét, kecske megrágta a kórót, kóró ringatta a madárkát, s még mai napig is mind ringatja.
(Elek Benedek: Hungarian tale- and mythology Volume 2)
Hogy oltotta el a víz a tüzet, ha megitta az ökör, és, hogy égette fel a tűz, ha el lett oltva előtte? Kicsit logikátlan a mese vége.
Feltételezésem szerint a Kakas és a pipe mintájára keletkezett ez a magyar népmese. Én arra használtam a gyerekeimnél, hogy elmagyarázzam az összefüggéseket, a logikátlanságot.