Nagy ünnepségre készült a város. Mindenki sürgött, forgott, hogy az esemény a lehető legjobban sikerüljön.
A rendőrautó körbekerítette a helyszínt, a mentőautó pedig ellenőrizte, hogy minden biztonságos legyen. Még egy sátrat is állítottak fel, ahová baj vagy baleset esetén az ünneplők segítséget kaphatnak.
– Körbejártad a környéket? Nem találtál semmit, ami tűzveszélyes lehet? – kérdezte a mentőautó a tűzoltóautót, mikor összetalálkoztak.
– Még nem. Segítettem feltenni a lámpákat, szükség volt a létrámra. Aztán meglocsoltam a virágokat, amik a színpadot díszítik. Igazán sok dolgom volt! És még az ugrálóvárakat is fel kell állítani.
– Jó, jó, csak aztán ne feledd, hogy mi a legfontosabb feladatod! – figyelmeztette a rendőrautó.
– Nem felejtem! – mondta a tűzoltóautó, és gyorsabb arrébb gurult. Megnézte a színpadot, a virágokat, a sátrakat és közben gondolkozott.
– Mégis mi lenne az a fontos dolog?
Rémlett neki, hogy az eligazításon, amikor az ünnepséget szervezni kezdték, elmondták, hogy mi lesz a feladata, de akkor éppen színes lufikról, vidám zenéről ábrándozott és nevető gyerekekről, akik a létrájára másznak.
Most pedig hiába törte a fejét, sehogy sem jutott eszébe, hogy mit kellene tennie.
Megkérdezhette volna ugyan a rendőrautót, vagy a mentőautót, de nem merte bevallani, hogy nem figyelt, amikor kellett volna. Szégyellte magát, no.
Inkább körbejárta még egyszer a helyszínt, hátha meglát valamit, amiről majd eszébe jut valami.
A színpad mögött, egészen a park szélén aztán nagy fadobozokat talált.
– Vajon mi lehet ezekben? – morfondírozott. Már éppen felnyitotta volna őket, mikor arra gurult a rendőrautó.
– Örülök, hogy itt talállak! – mondta neki. – Hoztam még egy kerítést, felállítom, nehogy valaki idetévedjen. Mégiscsak ez lesz a legveszélyesebb terület az ünnepség alatt.
– Így van, így van! Nem véletlenül vagyok én is itt! – vágta rá a tűzoltóautó és bizony örült neki, hogy pirosra van festve, mert egyébként biztosan észrevette volna a rendőrautó, hogy belepirul a füllentésbe.
No, de most már tudta, hogy jó nyomon halad és itt lesz az a fontos dolog, amit el kell végeznie.
Elővette a tömlőjét és alaposan fellocsolta a területet. Meglocsolta a füvet, a bokrokat, de még a titokzatos faládákat is. Csak úgy csöpögött belőlük a víz.
– Itt aztán ma semmi sem fog felgyulladni! – nézett körül büszkén, majd visszasietett a többiekhez.
Hamarosan el is kezdődött a mulatság. A színpadra táncosok, énekesek álltak, a sátrakban mindenféle finomságokat kínáltak az árusok. Vidám bohócok lufikat hajtogattak, mutatványosok karikákat dobáltak, az emberek bizony jól mulattak.
Mikor aztán besötétedett, a mentőautó a színpad elé állt és bejelentette, hogy most következik a legnagyobb meglepetést, amit az ünneplőknek tartogattak. Mindenki elcsendesett és várt. Vártak, vártak, hogy mi következik. De bizony semmi sem történt.
A mentőautó kétségbeesetten sietett a színpad mögé.
– Mi történt? Mi a baj? Miért nem indul a tűzijáték? – kérdezte.
A rendőrautó szomorúan mutatta:
– Elázott az összes doboz, az összes rakéta! Így nem lehet meggyújtani, nem lehet fellőni őket az égbe!
Ekkor ért oda a tűzoltóautó is, és rögtön rájött, hogy mekkora galibát okozott!
Azzal, hogy lelocsolta a ládákat tönkretette a meglepetést!
– Bárcsak figyeltem volna, amikor elmondták, hogy mi lesz a feladatom! Bárcsak megkérdeztem volna valakit! – pityergett.
– Kár most már a kiömlött tejbe belesírni. – mondta a mentőautó.
– Ez meg mit jelent? – szipogott a tűzoltó.
– Azt, hogy kár pityeregni, amikor már úgyis minden csurom víz! – mosolygott a rendőrautó.
De a tűzoltóautó vigasztalhatatlan maradt. Ledobta hátáról a létrát, oldaláról a locsolótömlőt és világgá akart menni bánatában. Hanem, ahogy a tömlő éppen egy lámpa elé esett, a fény keresztülment a csövön és a felhős égre vetett egy kis kört.
A várakozó tömeg tapsolni kezdett, mikor meglátta.
Felcsillant erre a három autó szeme. Bekapcsolták villogóikat és a tömlő csövén keresztül az égre vetítették a színeket. Kéket, sárgát, pirosat.
A tűzoltóautó olyan gyönyörű képeket festett a fényekből, hogy elámultak az ünneplő emberek.
Autókat, kamionokat, buszokat, markolót, de még egy betonkeverőt is rajzolt. A városban a mai napig emlegetik, hogy milyen csudás volt!
Így volt, tale was.
Hanem, hogy a tűzoltóautó többé nem figyelt volna, olyan többé sose volt.
If you want a tűzoltós tányért vagy bögrét, nézz szét a Mesetányér oldalán!
