Egyszer volt, hol nem volt, egy kis székely faluban élt egy fiatal legény, akit Jánosnak hívtak. János bátor, dolgos fiú volt, és mindig szerette hallgatni a falusiak régi, különleges történeteit. Az egyik kedvence a Luca széke legendája volt, amely szerint ez a szék különleges dolgokat mutathat meg karácsony éjjelén.
Egy decemberi napon János elhatározta, hogy maga is elkészíti Luca székét. Nem azért, mert félt volna valamitől, hanem mert kíváncsi volt a varázslatra, amit ez a különleges tárgy hozhat.
János egész nap dolgozott. Faragott, csiszolt, és nagy gonddal illesztette össze a szék darabjait. Amikor elkészült, egy kis háromlábú szék állt előtte. Egyszerű volt, de János tudta, hogy a varázslat nem a külsejében rejlik, hanem abban a szeretetben és gondoskodásban, amivel elkészítette.
– Kész is vagyok – mondta mosolyogva. – Most már csak várnom kell az éjféli misére, hogy megtudjam, mit tartogat számomra ez a különleges este.
Amikor az óra elütötte az éjfélt, János elindult a templomba. A hó csendesen esett, és az egész falu békésen aludt. A templomban már sokan gyülekeztek az éjféli misére, és a helyiségben meleg fények ragyogtak.
János óvatosan magával vitte Luca székét, és a templom sarkában letette. Miközben a mise zajlott, János kíváncsi lett, vajon tényleg varázslatos-e a szék. Amikor senki sem figyelt, óvatosan felállt rá, hogy körbenézzen.
Amint János körbenézett a templomban, valami különlegeset látott. Nem gonosz dolgokat, hanem apró fényeket, mintha csillagok szálltak volna le az emberek köré. Az emberek szívéből sugárzott ez a fény, és mindegyik egyedi volt. Néhány fény erősebb volt, néhány halványabb, de mindegyik különleges és gyönyörű.
János szíve megtelt melegséggel.
– Most már értem – gondolta magában. – Ez a szék nem azért varázslatos, hogy félelmet keltsen, hanem hogy megmutassa, milyen szép dolgokat rejtenek az emberek a szívükben.
A mise után János hazavitte Luca székét, és a szoba sarkába állította. Amikor a falusiak másnap megkérdezték, mit látott, mosolyogva mesélte el a fények csodáját.
– A karácsony igazi varázsa nem kívülről jön – mondta János. – Hanem belőlünk, a szeretetből és a jóságból, amit egymásnak adunk.
Attól kezdve minden Luca napján János elmesélte a történetét a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, hogy emlékeztesse őket: a legnagyobb csoda mindig ott van, ahol a szeretet lakozik.
