Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű erdő szélén élt egy vadgalamb, akit Borinak hívtak. Bori nem volt olyan, mint a többi galamb. Miközben társaik melegebb tájakra költöztek a hideg tél elől, ő úgy döntött, hogy marad. Szerette az erdő békéjét, a hóesést, és azt, ahogy a táj karácsonyi csodává változott a decemberi hónapokban.
Az erdő azonban nem volt mindig barátságos télen. Az élelem kevés volt, és az állatok egyre nehezebben találták meg, amire szükségük volt. Bori érezte, hogy valamit tennie kell.
Egy hideg reggelen, miközben Bori a fák ágai között pihent, meghallotta a mókusok panaszát.
– Milyen hideg van! És alig van dió! – sóhajtotta az egyikük.
A nyulak a hó alatt próbáltak eleséget találni, de a föld keményre fagyott.
Bori elhatározta, hogy segít az erdő lakóinak. Felröppent a levegőbe, és keresni kezdte, hol találhatna valami ehetőt.
Bori repült mezők, patakok és hóval borított fák felett. Sokáig nem talált semmit, amíg el nem ért a közeli faluhoz. Az emberek a karácsonyra készülődtek, az udvarokon gyümölcshéjak, morzsák és magok hevertek.
„Ezek pont jók lesznek az erdei barátaimnak” – gondolta Bori.
Nem volt könnyű dolga. Csőrébe csak keveset tudott vinni egyszerre, ezért többször is vissza kellett repülnie az erdőbe. De nem adta fel.
Ahogy a nap lenyugodott, Bori már több fenyőfa alá gyűjtött egy kis halmot magokból, dióból és gyümölcsből. Az erdő állatai kíváncsian gyűltek köré.
– Honnan szerezted ezt? – kérdezte a nyuszi, miközben egy répadarabot ropogtatott.
– A faluból hoztam. Az emberek bőkezűek voltak – válaszolta Bori mosolyogva.
Az állatok boldogan falatoztak, és hamarosan éneklésbe kezdtek, hogy megköszönjék Borinak a segítséget. A mókusok táncoltak, a baglyok lágy dallamokkal töltötték meg az éjszakát, és még a hó is mintha lassabban hullott volna, hogy ne zavarja az ünnepet.
Bori a fenyőfa tetejére repült, ahonnan az egész erdőt láthatta. Szíve megtelt melegséggel, ahogy nézte, hogyan ünnepelnek a barátai. Az égen megjelent az első csillag, és az erdőt csendes béke járta át.
Ettől a naptól kezdve az állatok minden évben megünnepelték a Karácsonyt. A vadgalamb pedig, aki nemcsak magának, hanem mindenkinek gondoskodott, az erdő hőse lett.
