Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy békácska, akit Benőnek hívtak. Minden este kiment a tópartra, hogy meséket hallgasson a csillagoktól. Ehhez nem is volt másra szüksége, csak a képzeletére, hiszen a csillagok mindig nagyon rejtélyesek voltak a számára.
Egy este, amikor Benő békácska éppen csodálta a csillagokat és hallgatta a szellő csendes suttogását, meglátott egy kis halacskát, aki keresztül-kasul úszkált a tóban.
A békácska odaszólította a halacskát, és megkérdezte tőle, hogy miért úszkál egyedül az éjszakában:
– Jó estét, Halacska! Én Benő Béka vagyok. Megkérdezhetem, hogy miért úszkálsz összevissza ilyen későn ebben a tóban?
– Jó estét, Benő! Én pedig Áron vagyok. Csak úszkálok egy kicsit, mert nagyon jó meleg a víz, és közben nézem a csillagokat. Te is gyakran jössz ide, ugye?
– Igen, imádom a tópartot. Itt mindig nyugodt és csendes.
– Az biztos! Néha kicsit unalmas is, hogy mindig ugyanazt látjuk.
– Én még sosem unatkoztam itt. Mindig van valami érdekes, amit felfedezhetek – felelt Benő.
– Talán igazad van – gondolkodott el Áron halacska. Mondj egy érdekes dolgot, amit most látsz!
– Látod azt a pillanatnyi színes fényt a távolban? Az tűzijáték lehet. Egyszer, amikor elugrándoztam az ottani falu széléig, akkor láttam meg, hogy miközben a sok ember táncol és énekel, ilyen színes villámokat repítenek fel az égbe. Nagyon hangos, de csodálatosan szép is.
– Nahát, eddig észre sem vettem! – kiáltott fel Áron. Annyira lekötött az úszkálás, hogy fel sem tűnt, micsoda villámló, különös, de nagyon szép fények vannak az égen.
Ettől kezdve Benő Béka és Áron Hal barátok lettek. Bár már későre járt, ők nem voltak álmosak. Benő meghívta Áront az ő tóparti házába egy kis éjjeli csevegésre. Onnan ugyanis tökéletesebb volt a kilátás, és jobban szemügyre tudták venni a tűzijátékot.
Szerencsére Áronnak nem okozott gondot, hogy a vízben élt, ugyanis Benő imádott úszni, ezért az otthona egyik fele a szárazföldön, a másik fele pedig a tóban volt. Így bármikor eszébe jutott, máris fejeseket ugorhatott a vízbe.
Áron halacskának nagyon tetszett Benő háza. Megcsodálta a levelekből épített ágyikót és azt a képet is, amelyet a béka virágokból font össze.
A tűzijáték pedig valóban sokkal jobban látszódott Benő otthonából. A két új barát meg is beszélte, hogy ezentúl minden tűzijátékot együtt néznek meg. Ígéretüket pedig be is tartották. Sőt, azóta a csillagokról is együtt találnak ki meséket! Most is éppen a csillagokat nézik, ha még el nem aludtak.
