Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

A három virágtündér (Mesetányér)

A három virágtündér - Mesetányér - Mesélek Neked

Bársonyos fűvel és egy csendesen csobogó patakkal körülvett apró tisztáson élnek a virágtündérek. Naphosszat kergetőznek, játszanak a réten, könnyű termetükkel ráfeküdnek a simogató szellők hátára, hogy versenyt repüljenek a tarka pillangókkal…

Tovább a mesére

A béka nadrágja (Mesetányér)

A béka nadrágja - Mesetányér - Mesélek Neked

Kék tó mellett, a bokros, füves parton éltek a békák. Hol legyekre, szúnyogokra vadásztak, hol a hasukat süttették a forró napfényben. De legjobban mégis csak úszni szerettek. Fejest ugrottak a langyos vízbe, aztán elrugaszkodtak és hipp-hopp, a túlpartra is értek, villámgyorsan átszelve a hullámokat. – Én vagyok a legjobb úszó! – Nem is, mert én! – Mindenki tudja, hogy én vagyok a bajnok! – vitatkoztak. – Rendezzünk egy versenyt! – javasolta végül egyikük. Mivel mindnyájunknak tetszett az ötlet, hamar szervezkedni kezdtek. Úgy döntöttek, hogy három nappal később rendezik meg, hogy addig legyen idejük edzeni, gyakorolni. Kijelölték a rajtot, egy nagy lapos kavicsot és a célt is, egy szép tavirózsát a túlparton. Bírót is kerestek: egy teknős vállalta a megtisztelő feladatot. A következő napokban aztán minden béka azon volt, hogy a legjobb formába kerüljön. Izmaikat nyújtották, feszítették, ugró technikájukat tökéletesítették és úsztak, folyton csak úsztak. De máshogy is készültek ám a bajnokságra. Szebbnél szebb úszónadrágokat készítettek maguknak, virágok szirmából, növények szárából. Pirosat, lilát, kéket, sárgát, csíkosat és tarkát. – Egyszer van bajnokság a tavon! Meg kell adni a módját! – mondogatták és büszkén, peckesen jártak fel-alá a parton. Az egyik béka, a legkisebb, aki mindig fürgén, ügyesen úszott, és minden esélye

Tovább a mesére

A Balerina masnija (Mesetányér)

A balerina masnija - Mesetányér - Mesélek Neked

Lina mérgesen járt-kelt a lakásban. Minden fiókot, szekrényajtót kinyitott, a kanapé párnáit a földre dobálta. – Itt sincs! Sehol sincs! Hol a csudában lehet? – dohogta. – Felfordítod az egész házat. Nézd, mekkora rendetlenséget csináltál! Képtelenség nyugodtan gyakorolni melletted. Mégis mit keresel annyira? – morgott a nővére, Bia. – A rózsaszín masnimat. Eltűnt! Hogyan léphetnék fel holnap nélküle? Mit teszek a hajamba így? – Inkább gyakorolj még egy kicsit te is! Napok óta elő sem vetted a cipődet – csóválta fejét a testvére. Régóta készültek az előadásra, ahol közösen és külön-külön is előadnak majd egy táncot. Lina azóta vágyott rá, hogy balettozhasson, amióta a nővérét először látta a színpadon. Elvarázsolta a zene, a könnyed mozdulatok világa, de főleg a tüllszoknyákért, a magasra fésült kontyokért rajongott. Tehetséges táncos volt ugyan, de az otthoni gyakorlás helyett sokszor inkább csak a tükörben nézegette magát, vagy újabb és újabb frizurákat próbálgatott. Főleg, amióta pár napja megkapta a gyönyörű rózsaszín masnit a nővérétől. Olyan szépen illett a hajába! Szinte minden este a fejére tette és aztán elképzelte, ahogy csodaszép tündérként pörög, forog majd a nézőközönség előtt. Kicsit azért izgult is, hiszen ez lesz az első fellépése. Újra feltúrta a szobáját, a szekrényeit és az asztalát,

Tovább a mesére

You cannot copy content of this page