Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors
Hirdetés
Folytasd az olvasást

Oli, a náthás kiselefánt (Cseh-Dálnoky Zsófia)

Oli a nathas kiselefant Cseh Dalnoky Zsofia Meselek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas nagy szavanna, ahol rengeteg állat élt együtt örök barátságban, békességben és boldogságban Lio, az oroszlánkirály uralma alatt. Mindenki boldog volt, mert Lio jó királyuk volt. Itt élt Zara, a hosszú nyakú zsiráf; Zira, a viziló, aki nagyon szeretett fürdeni; Kundo, a csíkos zebra és Oli, a nagy fülű kiselefánt édesanyjával, Lia mamával. Zara, Zira, Kundo és Oli nagyon jó barátok voltak. Sokat játszott, viccelődött egymással a négy jó barát. Nagyon tisztelték és szerették jó uralkodójukat Liot. Történt egyszer, hogy Olival egy szép napon rettenetes dolog történt: Képzeljétek el gyerekek, egyik reggel arra ébredt, hogy elkezdett folyni a hosszú orra, náthás lett! Egész nap mást sem tett csak fújta, csak fújta a hosszú orrát. Aztán a következő nap is csak fújta, csak fújta az orrát. Ez így ment napokig és Oli minden nappal egyre szomorúbb lett, míg három nap után elkezdett keservesen sírni, hogy bizony ő már soha, de soha többé nem lesz egészséges. Lia mama hiába próbálta megnyugtatni kicsinyét, Oli nem hagyta abba a sírást. – Hüp, hüp. Jaj, Mama folyik, folyik! Nagyon piros és fáj már az orrom a sok náthától-sírt panaszosan a kiselefánt. – Ne félj, kicsikém! Elmegyünk Doktor

Tovább a mesére

Tappancs, a kicsi nyúl futóversenye (Cseh-Dálnoky Zsófia)

Tappancs a kicsi nyul futoversenye Csah Dalnoky Zsofia Meselek Neked

Ez a történet egy aprócska nyúlról szól, aki bátorságával és arany szívével legyőzte önmagát! Hogy hogyan? Azt elmesélem nektek gyerekek! Lássuk csak, hol is kezdjem?! Talán az elején, kezdjük ott, hogy … Első fejezet Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy mesebeli kerek erdő. Ennek közepén, egy hatalmas öreg fenyő tövében lévő otthonában élt egy aprócska kis nyúl, Tappancs. Világosbarna meleg, selymes kabátkája volt, hosszú-mindenre odafigyelő hegyes fülei és hatalmasat  ugró lábacskái voltak. A kicsi nyúl az erdő minden kis lakójával örök barátságban, békességben és boldogságban élt. Jóízűen szeretett beszélgetni a nagy Brumi úrral, a medvével, akitől mindig aranyló mézet kapott a reggeli kenyerére; tüskés kabátkájú Tüsivel, a sünnel, aki meg mindig ősszel sok mosolygós-piros almával ajándékozta meg. Igen jó barátságban volt még Mogyival, a kis világosbarna kabátkájú mókussal, aki mindig tréfás és jókedvű volt és Uhuval, a bölcs-és öreg bagollyal. Csupa élet és vidámság volt az erdőben. Húsvétkor Tappancsnak igen fontos feladata a tojásfestés volt, ősszel meg Tüsi vezetésével az almaszedés; a mogyoró-és dió szedése Mogyi irányításával történt. Ilyenkor sokat táncoltak, daloltak a jó barátok. Egy szép napon Uhunak óriási ötlete támadt: – Mi lenne, ha futóversenyt rendeznénk az erdőben?- tűnődött magában a bölcs

Tovább a mesére